Az előző oldalt férjem emlékének szenteltem, akinek Lelke 2014. 08. 10-én vissztért Teremtőjéhez.

A Köszönöm című verset férjemhez írtam,

és a vershez festettem két képet, ők laknak ezen az oldalon:

 

 

Köszönöm, hogy szerettél,

és erős két karoddal az egekig emeltél.

Köszönöm, hogy öleltél,

s a szerelem finom habjaiban, megfürösztöttél.

Köszönöm, hogy szemed fénye,

megmutatta, hol van lelkem női lénye.

Köszönöm, hogy szerethettelek,

és földi létünk csodálatos részét átélhettem veled.

Köszönöm, hogy a társam voltál,

s a kezdetekben csupán kedvesen irányítottál.

Köszönöm, hogy a tanítóm lettél,

hogy átadd a fejlődésemet biztosító leckét.

Köszönöm, hogy magadhoz kötöztél,

így fonódhatott sorsunk fonala eggyé.

Köszönöm, hogy a szárnyaimat szegted,

ezért maradtam melletted.

Köszönöm, hogy a mesteremmé váltál,

mert egyre nehezedő feladatokat vártál.

Köszönöm, hogy próbára tétettem,

és a félelmeimmel szembenézhettem.

Köszönöm, hogy a tükröt elém raktad,

melyben megismerhettem önmagamat.

Köszönöm, hogy a tükröt erősen tartottad,

ezért, azt összetörni nem tudtam.

Köszönöm, hogy lehúztál a mélységes mélybe,

hogy innen emelkedjünk fel a fénybe.

Köszönöm, hogy végül mindent megérthettem:

egymásnak teremtett minket az Isten!

Köszönöm, hogy végig melletted lehettem, 

hogy a fátyol túl oldalára veled átnézhettem.

Köszönöm, hogy elvittél a végtelen térbe,

a „mindörökkön örökké”-be.

Oda, ahol nincs múlt, jövő csak most van,

oda, ahol nincs kettő: te, meg én, csak EGY van.

 

 

Oldal: Köszönöm
EGYEDI KÉZZEL FESTETT MANDALÁK ÉS LÉLEKEMELŐ OLDALAK OTTHONA - © 2008 - 2025 - amandala.hupont.hu

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat