Kedves Látogatóm!

2015-ből hamarosan átlépünk a 2016. évbe.

Életed mely szakaszában jár?

Mit látsz magad körül, ha szétnézel?

Mit látsz magad körül a végtelen térben, ha becsukod a szemedet?

Kire haragszol, ha haragszol? Kit szeretsz, ha szeretsz?

Szemlélő vagy, vagy "áldozat".

Túlélési, vagy inspirációs "üzemmódban" telnek a napjaid.

Ha valamit túléltél akkor ezt mondod ? -

"Hála Istennek, hogy túl vagyok rajta. De arra kérlek Istenem, még egyszer ne tégy próbára engem!"

Ha valamit átéltél, akkor ezt modod ? -

"Ezt is megtapasztaltam, és bukdácsolva ugyan, de túl vagyok rajta. Ha még egyszer át kell majd élnem, akkor talán kevesebb lesz a bukdácsolás, mert ma már erősebb vagyok. Egy  hajszálnyival, de erősebb!"

Szeretsz ehhez hasonló kérdéseket feltenni magadnak? Szereted hallani a válaszaidat? 

Ne vedd provokációnak a kérdéseimet, és a lehetséges válaszokat sem. Nem provokálni akarlak, igazán nem, ugye tudod?

Több verset írtam ebben az évben, szeretném neked bemutatni ezt az egyet. Az előző évben is olvashattál egy "köszönöm"-el kezdődő verset, ha elolvastad.

Mivel még mindig a köszönömnél tartok, ez is így kezdődik:

 

 

Köszönöm az életet, és azt is,

 

hogy a Földön élhetem.

 

Köszönöm a gyümölcsöt érlelő Napot.

 

A sötétben világító Holdat, a csillagot.

 

A fényt, melyben megismerhetem önvalómat.

 

A sötétséget, melyben átélhetem elszakítottságomat.

 

Köszönöm, hogy szeretve figyeled sorsom,

 

s kezedet nyújtod felém, amikor elbukom.

 

Köszönöm, hogy mindig az ajtóm előtt állsz,

 

akkor is, amikor nem figyelek rád.

 

Látom, hogy a Teremtett Világ menyire szép:

 

Az erdők, a mezők és a végtelen ég.

 

Bárhová tekintek, mindenhol látom,

 

az örökségbe adott ajándékod.

 

Minden teremtett lényed tudja a dolgát:

 

a Nap felkel, a rózsa bonja szirmát.

 

Csak hát, az ember, mivé vált ő?

 

Már nem egy pár, csupán férfi és nő.

 

Szétszakadtak, mint villámmal sújtott fa.

 

Hogyan is lehetne így családja?

 

Bár azt hiszi, és úgy is tesz, mintha lenne néki.

 

De, hogy mi van a másikkal? - az már nem érdekli.

 

Nincsen tudatában mivé lett ő.

 

Az élet falevélként sodorja őt.

 

Elszakadva a társtól, gyermektől,

 

a szülőtől, és tőled, az Istentől.

 

Ha majd egyszer mindenki megérti.

 

Egyszülött Fiad mit tanított néki.

 

Akkor majd a fény eltörli a sötétséget, és

 

a  Fiad küldetése beteljesedett.

 

Akkor majd olyan lesz itt a Földön az élet,

 

ahogyan azt, a kezdetekkor elképzelted!

 

Köszönöm Istenem,

hogy egy porszeme lehetek a Te nagy Művednek!

 

 

 

Oldal: Év vége 2015.
EGYEDI KÉZZEL FESTETT MANDALÁK ÉS LÉLEKEMELŐ OLDALAK OTTHONA - © 2008 - 2024 - amandala.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat