EGYEDI KÉZZEL FESTETT MANDALÁK ÉS LÉLEKEMELŐ OLDALAK OTTHONA

A Mandaláknak is lelkül van, megtestesülnek a mi világunkban, hogy segítsenek nekünk, és mutassák az utat oda, ahonnét jöttünk, és ahová visszatérünk.

 

szeretlekbordoarany.jpg

 

A HIT EREJE

 

ahitereje.jpg

 

Kedves Vendégem!

Ezen az oldalon több történetet is olvashatsz, amelyek a HIT-ről szólnak, arról a biztos "mankóról" amelyre, ha támaszodsz, sokkal könnyebben haladhatsz a magad által kijelölt úton!

 

Mielőtt elkezded az olvasást, javaslom "bemelegítésnek" hallgasd meg Wass Albert: Volt egyszer egy ember c. versét a Kormorán zenekar előadásában.

 

http://www.youtube.com/watch?v=_arF2Iu4mGY&feature=related

homok.jpg

A teljes szöveg:

Wass Albert: Volt egyszer egy ember

(Annak, aki velem temetett)


Volt egyszer egy ember, aki az ő háza udvarán oszlopot épített 
az ő Istenének. 

De az oszlopot nem márványból faragta, nem kőből építette, hanem ezer meg ezer apró, csillámló homok-szemcséből, és a homok-szemcséket köddel kötötte össze. És az emberek, akik arra járva látták, nevettek rajta és azt mondták: bolond.

De az oszlop csak épült, egyre épült, mert az ember hittel a szívében építette az ő Istenének. 
És amikor az oszlop készen állott, az emberek még mindig nevettek és azt mondták: majd a legelső szél összedönti. És jött az első szél: és nem döntötte össze.
És jött a második szél: és az sem döntötte össze. És akárhány szél jött, egyik sem döntötte össze, hanem mindegyik szépen kikerülte az oszlopot, amely hittel épült.

És az emberek, akik ezt látták, csodálkozva összesúgtak és azt mondták: varázsló.

És egy napon berohantak az udvarára, és ledöntötték az ő oszlopát. És az ember nem szitkozódott és nem sírt, hanem kiment megint az ő udvarára, és hittel a szívében kezdett új oszlopot építeni az ő Istenének.
És az oszlopot most sem faragta márványból, sem nem építette kőből, hanem megint sok-sok apró homok-szemcséből és a homokszemcséket köddel kötötte össze.

(Vasasszentgothárd, 1926. november )

 

 

 

sorminta.jpg

 

Akinek kívül ellensége van, az a saját démonával küzd, a saját árnyékát vetíti ki mindenre, ami körülötte létezik.

Aki már rátalált saját igazi lényére, az egyszerűen a mosolyával hirdeti ezt, és ezzel gyógyít mindenkit, akivel összehozza a sorsa.

Nem ítélkezik, hanem egyszerűen csak szeret. Mindenkiben, akivel összeér az útja, meglátja az isteni csillagot, mert látja annak csillogását a rárakódott szenny alatt is.

Senkinek nem mondja meg, mit kell tennie, hogyan kell élnie, miről mit kell gondolnia, hanem egyszerűen csak sugározza azt a gyógyító fényt, ami saját igazi lényéből árad, és ebben a ragyogásban minden ember megtalálja a saját útját, ami a valódi lényéhez vezet.

sorminta.jpg

Bruno Ferrero: Hit

 

A nagy esőhiány tikkadtá, szárazzá tette a földeket. A fák fájdalmasan hullatták megfakult, elsárgult leveleiket. A fű a réteken kiégett. Az emberek nyugtalanul kémlelték a tiszta, kobaltkék eget.

Mivel mind szárazabb hetek követték egymást, és hónapok óta egy csepp eső sem esett, a helybéli plébános az eső kegyelméért könyörögve rendhagyó imaórára hívta az embereket a templom előtti térre.

A teret nagy sokaság töltötte be a megbeszélt órára. Sokan hozták el magukkal hitüket jelképező tárgyakat: a Bibliát, keresztet és rózsafüzért.

A plébános végignézett az embereken, és tekintete megállapodott egy kislányon, aki teljes komolysággal ült az első sorban. A kislány egy piros esernyőt tartott ölében..........

 

Imádkozni annyi, mint esőt kérni. Hinni annyi, mint esernyőt vinni magunkkal.

 

pirosesernyo.jpg

 

sorminta.jpg

 

 

 

 anyaesleanya.jpg

 

Gyökössy Endre : Recept

 

– Igehirdetésének egyik mondata hozott ide – lépett be félénken egy asszony a szobába.

– Örülök, hogy eljött, foglaljon helyet, s mondja el, mi volt az a mondat. – válaszoltam.

– A félretett, az összegyűjtött harag felgyülemlik, és – azt hiszem, így hangsúlyozta – gyűlölet lesz belőle, s azt öli, aki gyűlöl, lassan, de biztosan. – Ugye Pál apostolt idézte: a nap le ne menjen a ti haragotokon!?  - mondta az asszony.

– Erről is szó volt, de gondolom, mást is szeretne még mondani. – néztem rá érdeklődve.

– Igen. Kérdezni szeretnék. Kétszer elvált asszony vagyok. Mindkét házasságom anyám nehéz természete miatt bomlott fel, akivel együtt kellett laknunk. Nem volt más megoldás. Anyám pedig képtelen volt elvágni a lelki köldökzsinórt, szinte pórázon tartott vele, mint kisgyermek koromban. Azt pedig egyik veje sem tudta elviselni, hogy elsősorban anyám „kislánya” legyek a házasságban és ne feleség. Merem állítani: mindketten anyám elől menekültek el. Már évek óta egyedül élünk, anyám és én. Egy fedél alatt, de némán és acsarkodva, keserűen, robbanékony légkörben. Hónapokkal ezelőtt rémülten döbbentem rá – rettenetes kimondani is –, hogy gyűlölöm az anyámat kétszer tönkretett életem miatt. De ez a gyűlölet valóban engem öl. Míg házasságban éltem, jóformán sose voltam beteg. Most kétségbeejtően rossz alvó vagyok, s szüntelenül fáj valamim. Szédülök, a vérnyomásom ugrál, szorongásaim vannak. Megromlott az egészségem, és egyre fogyok. Már orvoshoz sem megyek, mert minden leletem negatív, csak éppen én vagyok pozitív, beteg. Érzem, hogy ha nem történik valami: a magam gyűlölete öl meg. Mondja: mit tegyek? – válaszolt az asszony.

– Mit tett eddig? – kérdeztem.

– Imádkoztam azért, hogy ne gyűlöljem az anyámat.

– Mióta imádkozik ezért?

– Amióta tudom, hogy gyűlölöm.

– Csak azért imádkozott, hogy ne gyűlölje?

– Nem, olykor, ha tudtam, azért is, hogy szeretni tudjam.

– Engedjen meg egy kérdést. Hogyan várta ennek a kérésnek a teljesítését? Tulajdonképpen mit várt?

– Hát, hogy szeretni tudjam.

– Tehát valami érzésre várt. Ne haragudjék, ha így mondom: valami jóleső, meleg bizsergésre várt a szíve körül ugye? És az elmaradt. Így van?

– Valahogy így. De már nem is imádkozom. Csalódtam az imában.

– Szeretnék valami mást is ajánlani.

– Azért jöttem.

– Érzésekre várt, de nem tett semmit. Arra várt, hogy Isten tegyen az életével valamit. Így van?

– Igen, körülbelül így.

– Pedig Isten mindent megtett értünk a Krisztusban...

– A kereszten?

– Ott, és ezért nekünk is mindent meg kell tennünk, ami tőlünk telik, hálából. Édesanyjáért kellene valamit megtennie még. Mert legtöbbször az érzésekből lesznek a cselekedetek, de olykor az elkezdett cselekedetekhez csatlakoznak az érzések. Vagy váltanak ki érzéseket.

– De mit tegyek?

– Céltudatosan, rendszeresen és naponként tegyen jót édesanyjával és eközben imádkozzék érte, ha még tud.

– De mondtam, hogy gyűlölöm.

– Meg akar gyógyulni?

– Igen.

– Akkor cselekedjék, és ne keressen kibúvót. Egyébként Jézus is mondott egyet s mást, még az ellenség szeretetéről is.

– Mit tegyek hát?

– Ha most orvos lennék és receptet írnék, biztos gyógyszert a gyűlölet és egyéb betegségei ellen, kiváltaná?

– Kiváltanám.

– Bevenné?

– Bevenném.

– Akkor ott van papír, meg toll, diktálnék egy receptet. Írja?

– Írom.

– Tessék: hétfőn reggel mosolyogva köszöntőm őt és megkérdezem, hogy aludt. Kedden: kitakarítom az ő szobáját is. Szerdán: két szelet süteményt hozok neki. – Írja csak, írja. Csütörtökön: elhívom sétálni, hazafelé pedig kérdezgetek és hagyom őt – csak őt – beszélni. Pénteken: megkérem, hogy zongorázza el azt a dalt, amit gyermekkoromban szokott.

– Már évek óta nem zongorázik.

– De kérnie szabad. Szombaton: megkérem, hogy segítsen jó túrós gombócot főzni, mert azt ő jobban tudja. Vasárnap: bemegyek a szobájába, amikor lefeküdt, betakargatom és megcsókolom. Pont. Ismeri ezt a zenei kifejezést? Da capo al fine?- azt jelenti, hogy az elejétől a  végig. Nos, a következő héten ugyanígy vagy hasonlóan: Da capo al fine! – az elejétől a végéig, s egy hét múlva felkeres és megbeszéljük a többit.

 

 

–       A csókot is kell?  

–       Igen!

–       Jaj!

–       Miért, jaj?

–       Mert évek óta nem csókoltam meg.

–       Vállalja ezt a hetet így?

–       Megkísérlem. Isten segítse. Várom.

 

Nem jött. Hetekig nem jött. De egy hétfőn, kora reggel telefonált.

 

Sírva: – Mikor tegnap ismét betakartam, az én hideg és kemény anyám felült az ágyban, és magához ölelte a fejem, és éreztem, hogy könnyes a szeme és azt mondta: – De jó vagy mostanában hozzám. – Akkor, évek óta először, éreztem, hogy szeretem az anyámat.

 

Aztán hozzátette: – Adja másnak is oda ezt a receptet!

 

Tessék, itt van a receptet, vedd magadhoz, ha szükséged van rá.

 

Györkössy Endre: született Rákospalota, 1913. február 17. meghalt: Budapst 1997. november 20-án. református lelkész, pszichológus.Dr. Gyökössy sohasem ragaszkodott a titulusainak tiszteletben tartására. Legjobban szerette, ha Bandi bácsinak hívják, mi több ő sajátmagát is úgy nevezte. Voltak, persze akik - talán a valamivel tisztelettudóbbnak hangzó - „Isten öreg bojtárjának” nevezték. Több évtizedes munkásságát, gyakorlatilag lehetetlen összegezni. Szolgálatának legfőbb ismérve, lehajolni az elveszett emberhez, és nem csak a szószékről beszélni hozzá.

 

 

sorminta.jpg

 

 

Weblap látogatottság számláló:

Mai: 22
Tegnapi: 26
Heti: 264
Havi: 685
Össz.: 195 832
Oldal: A hit ereje
EGYEDI KÉZZEL FESTETT MANDALÁK ÉS LÉLEKEMELŐ OLDALAK OTTHONA - © 2008 - 2017 - amandala.hupont.hu