Kedves Olvasóm!
Egy provokatív kérdéssel indítom ezt az oldalt!
Elgondolkodtál már, hogy Istenről az egész Világon miért férfiként beszélünk, miért férfiként gondolunk rá? Angolul, vagy más nyelven, ha beszélnek hozzá, akkor hímnemben szólítják meg. A mi nyelvünkben ugyan nincs hímnemű Ő, de van Atya Úr Isten. Pedig a biblia szerint "ISTEN saját képmására, férfinak és nőnek teremtette az embert". Hol, miért és mi okból vesztettük el Isten női minőségét?
Ezen gondolkodtál már, vagy lehet, hogy fel sem tűnt Neked mindez? Bevallom őszintén nekem sem tűnt fel, amíg valaki fel nem hívta erre a figyelememet. Azóta viszont ízlelgetem a kérdést, és keresgélem a választ, de nem igen találom.
Lehet, hogy mi Magyarok és velünk együtt még elég sok nép a Szűz Anyával "kárpótolja" magát Isten női minőségének elvesztése miatt? A Szűz Anya megtestesíti a tökéletes női minőséget!
A fenti kérdés után marad az alapkérdés, milyen a bennünk élő Isten kép? A válasz egészen egyszerű! Mindannyiunkban más-más. Minden estre időnként, életünk egy-egy állomásán érdemes megvizsgálni a kérdésre adott válaszunkat.
Nem tudom, Kedves Látogató, Te hogy vagy ezzel.
Én, amióta az eszemet tudom, nem Istent félő, hanem Istent szerető ember vagyok. Mindig úgy gondoltam, hogy Isten mindannyiunkat a tenyerén tart és nagyon szeret minket. Úgy gondolom Isten arra teremtett minket, hogy boldogok legyünk.
Egy szép napon az alábbi kép bontakozott ki mélyen a lelkemből:
Úgy érzem, ISTEN lejött közénk MÁRIA személyében, és megszülte saját magából, saját magát JÉZUST, azért, hogy átadja az EMBERISÉG számára azt az egyszerű TUDÁST, a SZERETET -, amit ha valóban sikerül végre elsajátítanunk, akkor itt a FÖLDÖN is megteremthetjük ugyan azt az országot, ahonnét mindannyian jöttünk, azaz: ISTEN ORSZÁGÁT.
A TUDÁS átadása előtt azonban megtapasztalta MÁRIA személyében a család gondoskodó szeretetét, a leányból asszonnyá, válás, majd az anyaság, a gyermekért való aggódás, a gyermeknevelés "ízét".
JÉZUS személyében megtapasztalta a szerető anyához, a szerető családhoz való tartozás, a fiúgyermekből a férfivé válás, a tanítóvá kibontakozás, majd az elárulás, a megaláztatás, a megtagadás és végül a megkínzatás és a sátán megkísértésének rettenetét.
Legvégül ott a KERSZTFÁN egyszerre tapasztalt meg minden fájdalmat, amit csak egy földre született lélek megtapasztalhat: a lelkiekben porig sújtott mérhetetlen fájdalmat átélő anya és a testben összetört, szenvedő fiú személyében.
Én bennem ez az Isten kép él: Ő mindent átélt, amit ember átélhet itt a Földön a boldogságtól a borzalomig, hiszen "saját bőrén át" akarta megtapasztalni azt, hogyan is használjuk mi Teremtményei azt az úgynevezett SZABAD AKARATOT, amit ajándékként adott nekünk a Földi életünkhöz.
Hogy miért nem söpört le minket a Föld színéről, amikor azt tettük Fiával, amit tettünk? - nem tudom! Úgy tűnik, Ő sokkal jobban hisz bennünk, mint amennyire mi hiszünk önmagunkban.