EGYEDI KÉZZEL FESTETT MANDALÁK ÉS LÉLEKEMELŐ OLDALAK OTTHONA

A Mandaláknak is lelkül van, megtestesülnek a mi világunkban, hogy segítsenek nekünk, és mutassák az utat oda, ahonnét jöttünk, és ahová visszatérünk.

szeretlekkekezust.jpg

Kedves Vendégem!

Ha megnézted honlapomon az Édes anyanyelvünk oldalt, akkor tudod, hogy van a könyves polcomon egy óriási becsben tartott könyvem, amelyből ott is idézek egy részt. 

Karácsonykor a Fény Fiának születését, a kisded Jézust ünnepeljük. Az alábbi könyv részlet a Kisded születéséről és a neki életet adó édesanyáról, Máriáról szól. Jól ismerjük a születés történetét, oly sokszor hallottuk már. Azt remélem, hogy az alábbi részlet elolvasása után a jelképekbe rejtett üzenet fénye a Te lelkedet is megérinti.

Idézet a könyvből:

„Ha megnézed Jézus életének csodáját, még egy csodára bukkansz, ami – bár évente Karácsonykor megemlékezünk róla – mégis kissé „hanyagolva” van. Nem véletlen ! - mint ahogy semmi sem az.

kisded.jpg

Ez a csoda: Mária lénye. Ünnepeljük Karácsonykor a Fény Fiának születését, a kisded Jézust.

De! - mikor ünnepeljük – az Anyát, s a csodát mit véghezvitt??!

Az írott bibliában erről kevés szó esik. Bár József családfáját jó hosszasan sorolják – Máriáról jóval kevesebbet tudni. Pedig Józsefnek semmi köze Jézus születéséhez! Mária gyermeke Ő. Jézusnak – József „családfájához” semmi köze sincs.

Szaladjunk egy kicsit előre, nézzük meg Jézus életének csodáját: Mit is csinált Jézus? Tanította a VALÓSÁG igazi törvényeit, azok működését. Kenyeret „szaporított”, vízből bort csinált, gyógyított, és halottat támasztott fel. Sok-sok csodája közül a legnagyobbat – szerintem – a feltámadásban mutatta meg nekünk.

Ám nézd meg azt is: mit NEM tett Jézus?

Ahhoz, hogy kenyeret „szaporítson” – kenyérre volt szüksége. Kérte, hogy hozzanak Neki. Ahhoz, hogy bor legyen -  vízre volt szüksége. Kérte, hogy töltsék meg a hordókat vízzel. Ahhoz, hogy a halottat feltámassza – halottra volt „szüksége”. Mi az, amit tulajdonképp csinált? ÁTMINŐSÍTETT! A keveset sokká, a vizet borrá, a beteget egészségessé, a holtat élővé minősítette át. Visszaadta az életnek a VALÓDI Életet.

Mint nem csinált tehát? Nem teremtett! Nem adott teljesen újat. „Még” önmagát is „átminősítette” halottból – Fénnyé. Tehát TANÍTOTT. Tanította a VALÓSÁG igazi törvényeit, és azok működését!


Ám édesanyja: Mária MÁST (is) tudott! Mit is?


fenyfia.jpg



A „Semmiből” – „Valamit”. A Fényből, a Teremtő iránt érzett mély, szent szerelméből, szíve erejéből: JÉZUST TUDTA A VILÁGNAK ADNI! Aki oly tiszta és fénylő volt, mind Édesanyja szíve…..



 fenyfia.jpg


…. és hogya, és hol hozta a Világra Isten fiát?


– aki „istállóban” született, a városszéli „barlangban”, „állatok” vették körül és „jászolba” tették. A „környékbéli pásztorok” jöttek el Őhozzá és a „három királyok” hozták ajándékaikat, annak, kihez a „betlehemi csillag” vezette őket. Megérted a "jelképes" üzenetet?


Érzed már, ugye? – Jézus világrajöttének, életének, tetteinek, szavainak, egész „ittlétének” minden történése: jelképes üzenet számunkra!  Nézzük, hát, milyen „üzenetet” rejtenek ezek az események valójában:


Először is: el kell mennie Máriának oda, ahonnan származik. Mint ahogyan valamennyien oda igyekszünk vissza……. A Fénybe, ahonnan származunk. A városkában pedig „tele vannak a házak”, és „nincs hely” Máriának.

(Vajon a bezárkózott  szívekben, a tudás „kristálypalotái” és „elefántcsont tornyai” adnak e helyet a Fénynek? Beengedik-e a szeretetet? Vagy bőszen „elsáncolják” magukat az élet valóságától?)

Ugye érted: a város és a „dugig telt” házak azt jelképezik, amit Te és mindannyian felépítettünk magunknak, magunkban.

Ugye, hányszor ki is mondtad már, hogy egy új esemény, információ, stb. „romba döntötte” elképzeléseidet, és hányszor mondtad, hogy a terved, ötleted, „jól van felépítve”?  Ha tudunk róla, ha nem, nagyon stabilak ezek a falak mindannyiunkban! Gondolj csak bele, hányszor mondjuk „felháborodva”, hogy „leperegnek” a szavaid a másikról, mint a „falra hányt borsó”. Bizony, az egó az, aki ilyen falakat épít és a csak számára biztonságot adó várakba sáncolja el téged önmagad elől. Gondoltál már arra miért „boldogok a lelki szegények”? – mert nincs ilyen „házuk”!

Hová is ment Mária? Hol születik meg a Fény? A városon kívülre! Azaz „túllépett önmagán”, kilépett az egó által felépített „területről”. Hová is? Egy barlangba. Mi is a „barlang”, az üreg: a „rés” a „lyuk” a térben? Épp, mint  a szíved „közepe”! A szív „kamra” meg a „pitvar” – üregek. Hát hol máshol születhetne meg a Fény: a „szív közepében”!

Mi is ez a barlang? Egy istálló. IS-TÁL-LÓ. Bizony! IS (isten) felé forduló, őt néki „ajánlott” TÁL- azaz a lélek kelyhe, és mindezt LÓ, azaz a „legnagyobb”, „legtisztább”, „legszebb”, „legerősebb”, „legnemesebb”, stb. minőségben.

Hát persze, hogy csakis itt, a tiszta, a gyermeki lélek Istenhez forduló teljes önfeladásával, a szeretettel és az Élő Élettel csordultig telt szíve középén születhet meg a Fény fia.

Igen Mária ebben a „istállóban” hozta világra gyermekét. Bizony: HOZTA. Honnan hozta? A Fényből! Tiszta lelkének, teljes önfeladásának, hatalmas hitének és Teremtője iránt érzett végtelen, mély szent szerelmének ereje „kaput nyitott”, hogy általa az Élő fényt „hozza” e világra….

Hová is tette? Persze, hogy „jászol”-ba. Hisz a jászol: JÓ-SZÓL. Hisz maga Jézus a „jó szó” az „evangélium szava” – azaz a „jó hír szava”. Ő maga a megtestesült IGE. Minden szava-tette SZÓL és a JÓ Isten szól belőle-általa.

Mi is veszi körül a Kisdedet? Állatok, azaz „jószágok”. Magyarul JÓSÁG veszi körül, a „legnagyobb” megtestesült Igéjét, a Fény Fiát, aki minden „jó szóban” újra él, és közöttünk van….

Milyen jószágok veszik körül a Kisdedet? Ló, szamár, bárány, tehén. A ló jelképes értelmét már ismered. A szamár: szem-úr, szem-ér, azaz a szem, aki mindent lát és a Nap, a „Mindent látó szem”. Tehén: Te+ÉN. Ten. Az „egység”, hisz a tejéért éppen úgy „fejed”, mint ahogyan a  megértésért töröd a „fejed”.

No és a bárány. Aki maga Jézus is, hiszen ő „Isten báránya”. Ő az aki „megnyitja a hetedik pecsétet”, lásd: János Jelenések könyvében.

Igen, Jézus a „bárány”. Persze, hogy ez az a „bárány”, aki „feltöri” azt a bizonyos „Hetedik pecsétet”! Persze, hogy „jó pásztor” Jézus! Hisz bennünket terelget, szavai, élete, tanításai jelképe által, megszületve szívünkben, élve minden „jó szóval” arra vezet rá, hogy mi is ilyen „bárányokká” váljunk, és „törjük fel” önmagunkban a „hetedik pecsétet”, a korona-csakra gyöngyét, a „rést” az „ajtót”, hogy kinyíljon s áradjon a világba az Élő Fény, Napként ragyogva át rajtunk, énünkön….

Érted, Jézus születésének jelképes üzenetét? Bízom benne – hisz bízom Benned.

Miért is jöttek pásztorok és királyok köréje?

A pásztor: irányítja, terelgeti, kíséri és vigyázza a nyáját. Minden nyájat a maga pásztora. Mivel a jelképben mi, emberek vagyunk a „nyáj” – egyszerű, hogy a „pásztorok”: a 12 Állatövi jegy. Minden csillagkép „vigyázza”, irányítja, terelgeti a „seregletét”, azaz az azonos jegyben születetteket. A 12 jegy mindegyikhez szól. Ezek a csillagképek „mutatják” meg, hogy „tavaszba” megyünk, vagy a „nyárba”, vagy irány haza a jó melegbe, mert „megyünk a télbe”. „Útmutató” a 12 csillagkép, jelezve a természet rendjét, mutatva nekünk, hogy mikor mit tegyünk. Égi „kísérőink”, „pásztoraink” mit is jeleznek még? Hát azt, hogy minden ember bármilyen „jegyben” született is, bármilyen „lelkülettel”, „viselkedésmintával”, „alapbeállítódással” vagy „sorssal” született is, eljuthat a Fényhez.

Feltéve, ha „hallgat az angyalokra” és „felkerekedik”, azaz otthagyja amit eddig az egó megelégedésére épített magában, és otthagyja az egó által épített falakat, bástyákat, és megy azért, hogy megtalálja Őt. Hová is megy? – a barlangba, szíve közepébe, és az „istálló”-ba.

Vagyis addig megy, és meg nem áll, míg a „lelke kelyhét” teljes valójában, a tőle telhető legnagyobbat, legszebbet, oda nem tudja adni a Fénynek.

betlehemi_csillag.jpg

A pásztorok a „betlehemi csillagot” követték. Mit is csinált az a csillag? Rávilágított arra a helyre. A „felismerések” a „világos gondolatok, amikor „rá-jössz” a valóságra, és figyelsz az „útmutatásra”, az irányra, a Szer-re, hogy merre menj, mit tegyél – általuk jutsz el oda.

Vajon mit jelképeznek a három királyok? Miért épp három? Mije van az embernek „három”? Teste-Lelke-Szelleme. Mindegyik felett „úrrá kell, legyél”, teljesen „birtokolnod” kell, „parancsolnod” kell tudni önmagadnak, hogy „mindhármat”, azaz a teljes lényedet, a Fény elé vihesd. Minek is szokták mondani e „királyokat”? – Bölcseknek! Bizony ez az „uralkodást” bölcsességgel kell (hisz csak így tudod) megtenni.  Mély megértő, bölcs szeretettel – önmagad felé. És ezáltal: minden felé.

haromkiralyok.jpg

Mit csináltak a bölcs királyok? „Kincseket vittek”, „ajándékba” – és az Élő Fényfiú előtt letették. Odaadták. Azaz: mindhárom „lényed” „legmagasabb minőségét” kell ajándékba elvinni az odaadni!

Nos mit vittek a bölcs királyok? Mirhát, tömjént, aranyat.

Mi is az arany? A földi, fizikai síkon a „legnemesebb” és „legértékesebb” , „legtisztább”,  a Napot és a szellemiséget jelképező anyag. Az arany a fémek között a „legnemesebb”, az emberek között pedig a Király az. Csak ez elég „méltó” ahhoz, hogy ajándékba lehessen vinni – és otthagyni, letéve „Jézus lába elé”.

Mi a tömjén? Füstölő. Ennek a füstjétől „fél az ördög”. A füst – levegő. Vagyis a benned élő „levegő-elem”minősége: a jövőd, a szavaid, a látásmódod, azaz a „szellemed”. Vagyis le kell tudnod tenni, minden elképzelésedet, tervedet, jövőképed, elgondolásod. Saját magadnak és „szellemiségednek” a legnemesebb minőségét kell elvinni és letenni. Ezzel jelezve, hogy Benned minden „éntudat” és „vagyokság”, ami akadályozza a z Élő Fény útját, úgy „foszlik szét, mint a füst”. (És persze, hogy ettől fél az ördög! Hisz ő, a „dögök őre”, és ha leteszed mindezt – nem lesz semmi Benned, ami a Halálé, amit „őrizhetne” az ördög.)

Mi is a mirha? Illatos balzsam, „gyógyír”. Ez a lélek gyógyító erejének „jelképe”. Mit is jelent, hogy ezt letették Jézus elé? Jelzi, hogy Ő, az Élő Fényfiú maga a „gyógyír” minden bajra. És ha Ő jelen van és Él Benned – akkor már nincs szükség másra. Nem kell a lelkedet-testedet „pátyolgatni”, „ápolni” – hisz egész-séges. Odabízod magad az Élet Fényének mindent meggyógyító erejének, szeretetének. Ehhez előbb adnod és segítened kell. Neked magadnak kell „gyógyírrá” válni- hisz csak akkor van „mit” odaadjál…

Mint a „királyok”, akik az ajándékaikat letették az ajtó elé. Odaadták – és „puszta kézzel” járultak a Fényfiú elé. Érted mennyire „nemesnek” kell lenni, s még e „legnemesebbek” is csak ajándékok, melyet csak az „ajtóig” vihetsz?

Mit „le kell tudni tenni” – ha a Fényhez közeledsz… Mindhárom „király” ott kellett legyen „ajándékaival”. Nem elég egy, vagy kettő – minden szinten tökéletesedni kell a végsőkig, hogy legyen mit letenni az ajtóba, ajándékkép….

Figyeld csak! A királyok nem fényes díszkísérettel, hintőn kocsikázva vonultak, és nem szekérderéknyi kincset vittek. Mezítláb, gyalogosan mentek. Mindenkivel szóba álltak, mindenkit megkérdeztek, és egész úton figyeltek, követték a „csillagot” – égi fényt – bármerre vezetett. Pusztán annyit vittek – ami a kezükben elfért. A kéz a lélek „sávja”.

Érzed mily végtelen alázat, fáradságot nem ismerő keresés türelme van ebben a jelképben? Míg „két kezükben” vitték „emberségük kincseit”, a legnemesebb e földön elérhető képességeket és tulajdonságokat – ajándékba, azért, hogy az ajtóba belépve, hogy csak egyetlen pillanatra láthassák a Fény Fiát: Jézust.


Hát ezt tudta Mária: JÉZUST TUDTA ADNI A VILÁGNAk!


mariamandala.jpg

Ma is úgy mondjuk, hogy a magzatot hordó nő „áldott állapotban” van. Miképp is? Rejtve, láthatatlanul – csak édesanyja érzi a picike szívet dobbanni az övé mellett. De egész életét, mindennapjait, viselkedését, gondolatait és érzéseit áthatja, átváltoztatja ez a „láthatatlan” venne lévő Élő Jelenlét.

Így kellene az embereknek „hordani” önmagukban a szívük szándékát, Istent kereső valós lényük lépteit. Hogy Ő, az Isteni Gyermek, Jézus legyen minden cselekedetben, érzésben és gondolatban – az élet minden napján.


szivem.jpg

Hisz Ő, Jézus „születik meg” minden tiszta szívből jövő „jó szó”-ban, és Őt veszi körül – s általa vesz Téged is körül a „jóság”.”


Kedvesem !

 

Ez az én Karácsonyi ajándékom, amit szíven minden szeretetével adok át Neked 2011 Karácsonyán: Szűcs Marika


ezustsziv.jpg




Weblap látogatottság számláló:

Mai: 25
Tegnapi: 26
Heti: 267
Havi: 688
Össz.: 195 835
Oldal: Ez az én Karácsonyi ajándékom!
EGYEDI KÉZZEL FESTETT MANDALÁK ÉS LÉLEKEMELŐ OLDALAK OTTHONA - © 2008 - 2017 - amandala.hupont.hu